Bauri teknősei

Hegyesfejű iszapteknős (Kinosternon acutum)

Előfordulása:

Belize, Guatemala, és Mexikó területén honos.

Megjelenése:

Testhossza 15-20 centiméter. Nevét hegyesen végződő fejéről kapta.

Csíkos iszapteknős (Kinosternon bauri)

Előfordulása:

Az USA déli részén, főleg Florida területén található

Megjelenése:

12 - 15 cm-nél nem nő nagyobbra

Tartása:

Méretben, és súlyban jelentősen kisebb, mint a vörösfülű, de a tartása sok mindenben megegyezik a vörösfülűével. Nyáron szabadban is tartható.

Fedeles pézsmateknős (Sternotherus carinatus vagy Kinosternon carinatum)

Nevét onnan kapta, hogy megzavarása esetén, pézsma szagú folyadékot bocsát ki.

Előfordulása: 

Az Amerikai Egyesült Államok területén honos.

Megjelenése: 

Testhossza 16 centiméter.

Fehérszájú iszapteknős (Kinosternon leucostomum)


Előfordulása:

Mexikó, Nicaragua, Kolumbia, Ecuador és Peru területén honos. Bő növényzettel ellátott mocsarak, patakok, lagunák és tavak lakója.

Megjelenése:

Sötétbarna ovális páncélja 15-17 centiméter.

Életmódja: 

Mindenevő, növényi anyagokkal, vízi rovarokkal, rákokkal, csigákkal, férgekkel, halakkal, kétéltűekkel (többnyire ebihalakkal), hüllőkkel, emlősökkel táplálkozik, de a döghúst is eszi.

Kis pézsmateknős (Sternotherus minor vagy Kinosternon minor)


Előfordulása: 

Az Amerikai Egyesült Államok középső, déli részén honos. Folyókban és folyamokban található meg.

Megjelenése: 

Testhossza 7,5-10 centiméter. A hátpáncélja ovális, viszonylag magas ívű, a színe zöld vagy barna sötét mintázattal. A haspáncélja sárga vagy narancssárga és nincs rajta mintázat.

Alfajai:

 
Sternotherus minor minor
Sternotherus minor peltifer

Életmódja: 

Mindenevő, de főleg csigákkal, rovarokkal, férgekkel táplálkozik.

Szaporodása: 

Évente 3-4 alkalommal rak le tojásokat, átlagban 2-3 darabot.

Közönséges pézsmateknős (Kinosternon odoratum)


Előfordulása: 

Kanada délkeleti részén és az Amerikai Egyesült Államok keleti részén honos.

Megjelenése:

Testhossza 8-14 centiméter. A hátpáncélja ovális és kupolaszerű, a színe barna vagy fekete.

Életmódja: 

Mindenevő, de tápláléka inkább állati eredetű, megeszi a puhatestűeket, kisebb halakat, rovarokat, férgeket, de dögöt is. Az iszapos aljzaton keresgél.

Szaporodása:

A nőstény február és június között rakja le 1-9 tojását. Kelési ideje 60-84 nap.

Pennsylvaniai iszapteknős (Kinosternon subrubrum)


Előfordulása: 

Az Amerikai Egyesült Államok dél-keleti részén honos. Sekély, iszapos, lassú folyású vizek lakója.

Alfajai:

 
Kinosternon subrubrum subrubrum
Kinosternon subrubrum hippocrepis
Kinosternon subrubrum steindachneri

Megjelenése: 

Testhossza 8-12,5 centiméter.

Életmódja: 

Rovarokkal, puhatestűekkel, kétéltűekkel, kisebb halakkal táplálkozik, de megeszi a dögöket is. A víz kiszáradása esetén útra kell, vagy beássa magát az iszapba.

Keselyűteknős (Macrochelys temminckii)


Előfordulása:

Az Amerikai Egyesült Államok délkeleti részén, a Mississippi völgyében, attól nyugatra és keletre, valamint északra Indiana és Iowa államokig fordul elő. Zavaros vizű folyók és tavak, mocsaras területek lakója.

Megjelenése: 

A legnagyobb édesvízi teknősfaj. 40-80 cm-re nő meg, testtömege 70-80 kilogramm. A hímek sokkal nagyobbra nőnek a nőstényeknél.
Fűrészes szélű hátlemezén három hosszanti él húzódik, melyek miatt a hátpáncél felszíne hepehupás, csúcsos. Színe barna, zöldesbarna, de lehet szürke, vagy fekete is.
Haslemeze csökevényes, világos színű (rendszerint sárgás), és egy keskeny hídrésszel kötődik két oldalt a hátpáncélhoz.
Nagy feje zömök, az erős állkapcsok szarukávái csőrszerűen kampósak.
Keselyűszerű csőr
Erős lábai éles karmokban végződnek. Farkuk hosszú, mérete elérheti a hátpáncél méretét is.

Életmódja: 

Passzív vadász: nyitott szájjal, mozdulatlanul várakozik. Nyelvén egy kis, pirosas-rózsaszínes féregszerű nyúlvány található, amelyet mozgatni is képes (míg a teste mozdulatlan marad), ezzel csalogatja áldozatát. Hegyes szarukávái biztosan tartják az elkapott áldozatot.

Főként halakkal táplálkozik, de békák, szárnyasok, rovarok és férgek is szerepelnek a táplálékai között. Esetenként dögöt is fogyaszt.

Szaporodása: 

Kis gödrökbe, vagy üregekbe rakja 9-52 darab tojását. 100-108 nap a tojások kelési ideje.

Tartása: 

Fogságban való tartása nem nehéz feladat, sokban hasonlít az alligátorteknős tartásához.

Semmi esetre se tegyük össze más fajokkal, mert esetenként saját fajtársukban is kárt tehetnek. Két, azonos méretű keselyűteknős kellő megfigyelés után, megfelelő hely biztosításával együtt tartható.

Nagyfejű teknős (Platysternon megacephalum)


Előfordulása:

Kína, Laosz, Mianmar, Thaiföld és Vietnam területén honos. Erdős domb- és hegyvidékek patakjainak és kisebb folyóinak lakója.

Alfajai: 

Platysternon megacephalum megacephalum
Platysternon megacephalum peguense
Platysternon megacephalum shiui
Platysternon megacephalum tristernalis
Platysternon megacephalum vogeli

Életmódja: 


Sekély vízben él, nappal rejtőzködik, alkonyat után jár táplálék után, amely férgekből, csigákból, rákokból áll, de megeszi a kisebb-nagyobb állatokat is. Kítűnő mászóképessége van, a fák törzsére is képes felkapaszkodni.

Megjelenése:

Testhossza 18-20 centiméter nagyságú, testsúlya 1-1,5 kilogramm körüli. Testéhez képest nagy feje, lapos páncélja és hosszú farka van. Állkapcsa ragadozómadár csőrére hasonlít, úszóhártyával nem rendelkezik, ezért gyakorlatilag úszni nem tud, csak a sekély vizeket kedveli.

Szaporodása: 

A nőstény júniusban vagy júliusban rakja le 2-6 tojását.

Kétkarmú teknős vagy malacképű teknős (Carettochelys insculpta)


Előfordulása: 

Ausztrália északi, Pápua Új-Guinea nyugati és Új Guinea déli területein honos. 1,5–2 méter mély folyók, tavak vagy mocsarak lakója.

Alfajai:

Carettochelys insculpta insculpta (Ramsay, 1887)
Carettochelys insculpta canni (Wells, 2002)

Életmódja: 

Elsősorban állati eredetű táplálékot fogyaszt, de megeszi a gyümölcsöt és zöldséget is.

Megjelenése:

Páncél mérete 50–60 centiméter nagyságú, testsúlya 20–25 kilogramm körüli. Átmenet a tengeri és a szárazföldi fajok között, édesvízben élnek, de végtagjaik uszonyszerűek. A erősen fogazott carapaxa szürkés, vagy olajzöld, a plastron világos fehér, vagy halvány rózsaszín. 

Szaporodása: 

4–40 tojását a homokba rakja, a kelési idő 70 nap. A hőmérséklet befolyásolja a kikelő kis teknős nemét.

Indiai csillagteknős (Geochelone elegans)


Előfordulása :

Pakisztán, India és Srí Lanka területén honos.

Megjelenése: 

A testhossza 35 centiméter, a páncél hossza 26 centiméter a súlya 1,2- 1,5 kilogramm.

Életmódja :

Főleg növényevő.

Szaporodása :

A nőstények átlag 10-12 tojást raknak.

Sztyeppi teknős vagy kirgizteknős (Testudo horsfieldi)


Előfordulása:

Oroszország, Afganisztán, Örményország, Azerbajdzsán, Kína, Irán, Kazahsztán, Kirgizisztán, Pakisztán, Tádzsikisztán, Türkmenisztán és Üzbegisztán területén honos. Sztyeppék lakója, díszállatnak nem túl gyakori.

Megjelenése:

Testhossza 15-25 centiméter. Mellső lábain öt helyett csak négy karom található.

Életmódja:

Növényevő.

Görög teknős (Testudo hermanni)



Előfordulása:

Főleg Görögországban, Szerbia és Montenegróban, Horvátországban, Dél-Franciaországban, Korzikán és Olaszországban élő szárazföldi teknősfaj.

Alfajai :

Testudo hermanni hermanni alfaj élőhelye Olaszország és Dél-Franciaország. Kisebb és színesebb mintázatú, és nagyobb a combpajzsa, mint a mellpajzsa.
Testudo hermanni boettgeri a Balkánon él, nagyobb méretű, fakóbb színű, és a mellpajzsa nagyobb, mint a combpajzsa.
Testudo hermanni hercegoviensis élőhelye Horvátország déli része
Testudo hermanni peloponnesica Görögország déli részén, a Peloponnészoszi félszigeten él.

Megjelenése:

A kifejlett egyedek páncél hossza 16-22 centiméter. Páncéljuk magasan ívelt, ovális, mellvértjük lapos ( a hímeké homorú), alapszíne okkersárga melyen eltérő nagyságú sötét foltok helyezkednek el. Egyes egyedekről hiányozhat a mintázat. Páncéljukon jól megfigyelhető növekedésük szakaszossága. E rovátoltság alapján nem lehet megállapítani a teknősok korát. Az idősebb példányokról ez lekophat, páncéljuk simává válik. Lehet találkozni, olyan egyedekkel amik páncélja csorbult vagy foltokban csontig kopott. Ezek mechanikai sérülések, legtöbbször ragadozó madarak okozzák, magasból sziklákra, néha úttestre ejtik a teknősöket, hogy páncéljuk összetörjön.

Életmódja :

Telelésük novembertől márciusig tart, ébredés után 1-2 hétig intenzíven táplálkoznak. Mikor beindulnak bélműködéseik, keringésük és kondíciójuk is helyre állt, kerül sor a párzásra. Párzási időszakban a hímek igen hevesen udvarolnak és rengeteget mozognak, nagy területeket járnak be a nőstény után kutatva. A nőstények általában passzív viselkedést tanúsítanak a hímek felé, gyakran nem vesznek róluk tudomást és próbálnak tovább haladni, ekkor a hím hosszas lökdösődéssel udvarol. Természetes élőhelyeiken elsősorban nagy rosttartalmú növényi részekkel táplálkoznak. Ezek rosttartalmát a vakbél baktériumflórája tárja fel. Fogyaszthatnak hullott gyümölcsöket, dögöt és állati ürüléket is.

Szaporodása:

A nőstények 5-8 darab, 32 x 25miliméteres tojásokat raknak, melyek időjárástól, hőmérséklettől függően 57-100 nap elteltével kelnek ki. Évente akár 2-3 fészekaljuk is lehet.

Mór teknős (Testudo graeca)


Előfordulása:

Európában, a Pireneusi-félsziget déli részén, Szicília tengerpartján, Olaszország déli részén, a Fekete-tenger partján és a Balkán keleti részén, ezen kívül Észak-Afrikában és Ázsia délkeleti területein honos. Szárazföldi életmódot folytat, száraz, ritkás erdők és homokos területek lakója.

Alfajai :

Testudo graeca anamurensis
Testudo graeca antakyensis
Testudo graeca armenica
Testudo graeca buxtoni
Testudo graeca flavominimaralis
Testudo graeca floweri Levantei
Testudo graeca graeca
Testudo graeca ibera Kaukázusi
Testudo graeca lamberti
Testudo graeca marokkensis
Testudo graeca nabeulensis Tunéziai
Testudo graeca nikolskii
Testudo graeca pallasi
Testudo graeca soussensis
Testudo graeca terrestris Mezopotámiai

Megjelenése:

A mór teknős külsőleg nagyon hasonlít a görög teknőshöz, de a farok feletti pajzsa osztatlan, farokcsúcsán nincsenek nagy pikkelyek, combján jól fejlett sarkantyúk vannak. Páncélja 20-22 centiméter.
Jobbra a hím, balra a nőstény


Életmódja:

Általában növényevő, de állati eredetű táplálékot is megeszi. Októbertől márciusig téli álmot alszik.

Szaporodása:

A párzás áprilisban történik, majd a nőstény mintegy 10 centiméteres gödröt ás a laza talajba, és ebbe rakja 2-7 tojását. A kicsik szeptemberben kelnek ki, hosszuk 2-3 centiméter.

Szegélyes teknős (Testudo marginata)


Előfordulása:

Görögország déli részen, Kréta szigetén és Albánia területén honos. Betelepítették Szardínia szigetére is. Hegyvidékeken is előfordul.

Alfajai:

Testudo marginata marginata
Testudo marginata sarda

Megjelenése:

Testhossza 35-40 centiméter . Nevét a felnőtt példányokon látható „szoknyáról” kapta.

Életmódja:

Növényevő életmódú, de minimális állati fehérjét is fogyaszt. A felnőtt hímek szegélye jóval erőteljesebb, markánsabb, mint a nőstény egyedeké.

A HuPont.hu weblap készítés gyerekjáték! Itt weblapok előképzettség nélkül is készíthetőek: Weblap készítés

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat